Szóval, sikerült tető alá hozni a szerződést, megkaptuk az ásatási engedélyt a KÖH-től (mert a régész nem akkor és ott ás, amikor és ahol kedve tartja :(), megtörtént a terület lőszermentesítése.
Május 3-án felvonultunk kilenc ásatási munkással, két markolóval és a hozzájuk tartozó teherautókkal. Utóbbi kettő talán meglepő, mert a régészekről az a kép alakult ki, hogy évekig turkálnak egy kis szikével egy félmaroknyi hantdarabot. Néha ez is előfordul, de a kép jóval árnyaltabb. Van olyan munkafolyamat, amit mi is gépesítünk.
A megelőző évszázadokban a régész jellemzően 4-5 ásatási munkással szállt ki a terepre - legalábbis ennyit ajánlott a Régészeti kézikönyv. A "mérnök úr" kijelölt egy 5×5 méteres szelvényt, az emberek pedig hozzáláttak a termőföld leásásához. Jelentős változást hoztak azok a megelőző feltárások, amelyek során nagy felületeket kell átvizsgálni, ráadásul feszes határidővel. Ilyenek pl. az autópálya-ásatások: 100-120 méter szélességben sok hektáros régészeti lelőhelyeket kell feltárni minél gyorsabban, és minél olcsóbban. A humuszt ezért kénytelenek vagyunk géppel leszedni. (Ide majd megpróbálok képet ill. videót feltenni, ha megtanulom, hogyan kell.)
Ilyenkor az egyik szeme sír, a másik nevet a régésznek, mert régebben 10-20 évig is eltartott volna ekkora felületek feltárása. Ugyanakkor tudjuk, hogy rengeteg lelet tűnik el a hányókban, amelyeket lehetetlen volna átrostálni. A gépek után jöhet a kézimunka: az emberek a lapát élevel 1-2 cm-es réteget legyalulnak a földből. Erre a nyesésre azért van szükség, hogy a sima, friss felületen megtaláljuk a régi beásások nyomát. Ahol ugyanis egyszer gödröt ástak a földbe, ott ennek 4000 év múlva is megmarad a nyoma: a visszatöltéskor a kiásott "sárga föld" összekeveredik a "fekete földdel". Ha tehát valhol a sárga löszben szürkés, feketás foltot találunk, ott valamikor, valamiért megbolygatták a szűztalajt.
Kijelöltünk tehát egy 12×50 méteres árkot, amelyikben rengeteg vakondokjáratot találtunk (a nyesés után ezek is kiválóan megfigyelhetők), meg néhány bronzkori cserepet. Mást nem. De ahogyan azt Cupár Laci mondja: "cégünk neve: Nemadomfel Kft."
Másnap, kissé távolabb nyitottunk egy újabb, 12×50 méteres árkot, hátha most beletrafálunk a temetőbe.
Sajnos, most abba kell hagynom, mert a feleségem elzavart a géptől.
