HTML

És megkezdődik az ásatás

2007.05.14. 20:43 Keszi Tamás

Szóval, sikerült tető alá hozni a szerződést, megkaptuk az ásatási engedélyt a KÖH-től (mert a régész nem akkor és ott ás, amikor és ahol kedve tartja :(), megtörtént a terület lőszermentesítése.

Május 3-án felvonultunk kilenc ásatási munkással, két markolóval és a hozzájuk tartozó teherautókkal. Utóbbi kettő talán meglepő, mert a régészekről az a kép alakult ki, hogy évekig turkálnak egy kis szikével egy félmaroknyi hantdarabot. Néha ez is előfordul, de a kép jóval árnyaltabb. Van olyan munkafolyamat, amit mi is gépesítünk.

A megelőző évszázadokban a régész jellemzően 4-5 ásatási munkással szállt ki a terepre - legalábbis ennyit ajánlott a Régészeti kézikönyv. A "mérnök úr" kijelölt egy 5×5 méteres szelvényt, az emberek pedig hozzáláttak a termőföld leásásához. Jelentős változást hoztak azok a megelőző feltárások, amelyek során nagy felületeket kell átvizsgálni, ráadásul feszes határidővel. Ilyenek pl. az autópálya-ásatások: 100-120 méter szélességben sok hektáros régészeti lelőhelyeket kell feltárni minél gyorsabban, és minél olcsóbban. A humuszt ezért kénytelenek vagyunk géppel leszedni. (Ide majd megpróbálok képet ill. videót feltenni, ha megtanulom, hogyan kell.)

Ilyenkor az egyik szeme sír, a másik nevet a régésznek, mert régebben 10-20 évig is eltartott volna ekkora felületek feltárása. Ugyanakkor tudjuk, hogy rengeteg lelet tűnik el a hányókban, amelyeket lehetetlen volna átrostálni. A gépek után jöhet a kézimunka: az emberek a lapát élevel 1-2 cm-es réteget legyalulnak a földből. Erre a nyesésre azért van szükség, hogy a sima, friss felületen megtaláljuk a régi beásások nyomát. Ahol ugyanis egyszer gödröt ástak a földbe, ott ennek 4000 év múlva is megmarad a nyoma: a visszatöltéskor a kiásott "sárga föld" összekeveredik a "fekete földdel". Ha tehát valhol a sárga löszben szürkés, feketás foltot találunk, ott valamikor, valamiért megbolygatták a szűztalajt.

Kijelöltünk tehát egy 12×50 méteres árkot, amelyikben rengeteg vakondokjáratot találtunk (a nyesés után ezek is kiválóan megfigyelhetők), meg néhány bronzkori cserepet. Mást nem. De ahogyan azt Cupár Laci mondja: "cégünk neve: Nemadomfel Kft."

Másnap, kissé távolabb nyitottunk egy újabb, 12×50 méteres árkot, hátha most beletrafálunk a temetőbe. 

Sajnos, most abba kell hagynom, mert a feleségem elzavart a géptől.

Szólj hozzá!

Még egy kísérletet teszek

2007.05.13. 13:29 Keszi Tamás

Most pedig megpróbálok tudósítani a jelenleg folyó ásatásomról.

Még soha nem olvastam blogot, olyat pláne nem, amelyik egy régészeti feltárás eredményeit mutatta be. Ezért elnézést kell kérnem minden rutinos bloggertől és olvasóiktól, hogy nem ismerem a műfaj szabályait. Még az sem biztos, hogy a most leírtakat sikerül feltennem a hálóra.

Néhány szót elöljáróban, hogy miért vállalkoztam mégis a dologra.

1) Az elmúlt időszakban majdnem annyit basztatták a régészeket, mint az orvosokat.

2) Tele van a hócipőm a dagadt műsorvezető jóllakott napközis vigyorával.

3) Nem szeretem az orvvadászokat.

4) Sok embertől hallottam már, hogy gyerekkorában régész akart lenni. Most talán sikerül megnyugtatnom őket, hogy mégis csak jól döntöttek.

5) Fontosnak tartom a tudományos ismeretterjesztést. A magyar régészek pedig ebben kiválóak voltak, elég ha Móra Ferencet említem. Ha ma élne, novella helyett valószínűleg ő is blogot írna az ásatásairól.  

Nos, tehát vágjunk bele.

Meg vagyok átkozva!

Másfél éve semmit nem találtam. Pedig előtte évekig dőltek a leletek! 2004-ben például - az autópálya-ásatások során - 110 bronzkori sírt tártunk fel Kisapostagon.

 

 

2005-ben több, mint 600 települési objektumot találtunk Iváncsán.

 

 

Azóta semmi.

Vezettem ásatást Dunaújváros-Hosszúdűlőn, Rácalmás-Rózsamajorban (legendás lelőhely az avarkori kutatás számára), a Hankook telephelyén, az adonyi római település szélén (csak egy kb. 80 cm hosszúságú, II. világháborús, ágyúba való lőszert fordított ki a markoló - túléltük!). Különösen a rózsamajori fiaskó fájt: Bóna István ugyanitt 157 sírt tárt fel, közülük 20-ban ló is volt. Mi néhány méterre a régi ásatástól dolgoztunk, és csak egyetlen ujjpercet találtunk, amit annak idején véletlenül kihajítottak az egyik sírból. Az már csak hab volt a tortán, hogy a sertéstelep hígtrágya-tározója mellett ástunk - nem kell különösebben magyaráznom, hogy milyen volt az ájer. 

Szóval, a hatóságok már gyanakodni kezdtek, hogy alkut kötöttem a beruházókkal a lelőhelyek eldózerolására.

De idén fordulni látszék a kocka!

Azt persze nem mondhatnám, hogy túl jól indult a dolog. Úgy kezdődött, hogy az egyik helyi iparvállalat bővíteni készül a telephelyét. A "régészeti törvény" szerint ilyen esetben szakhatósági véleményt kell kérni a Kulturális Örökségvédelmi (egyesek Ökörségvédelminek becézik :)) Hivataltól, milyen régészeti szakfeladatot kell elvégeznie az illetékes múzeumnak. A tulajdonosnak peche volt: 1961-ben B. Vágó Eszter 4 bronzkori sírt talált a tervezett építkezés szomszédságában, a KÖH ezért próbaásatást írt elő. Ez kb. azt jelenti, hogy a régész próbál valamit találni, hogy utána feltárhassa a teljes területet.

A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága szerződést kötött a munka elvégzésére a beruházóval (a feltárás költségeit ugyanis "annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált"): megállapodtunk, hogy átvizsgálunk 3000 négyzetmétert, a folytatásról pedig a "találmányok" alapján döntünk.

Itt most tisztáznom kell néhány dolgot, nehogy betörjenek hozzánk. Egyesek azt állítják, hogy az egyszeri régész havi kétmillió forintot keres az ilyen feltárások során. Én még nem találkoztam ilyen régésszel, pedig szívesen tanácsot kérnék tőle, hogyan csinálja.  A mi fizetésünket ugyanis a közalkalmazotti bértábla határozza meg, ugyanúgy, ahogyan a tanárokét. Az én garantált (bruttó) fizetésem 2006 szeptemberében (ezt a kimutatást találtuk meg hirtelenjében itthon) 152.800 forint volt. Ehhez jöttek a pótlékok (nyelv, cím, családi stb.), így 166.807 forintot utaltak a számlámra. (Azóta valamivel többet, mert kiléptem a szakszervezetből.)

Ezt időnként kiegészíti az ásatásokon kapott napidíj. Én például a 2004-es autópálya-ásatások során naponta bruttó 15.000 forintot kaptam. Ez valóban elég sok. Mentségemre szolgáljon, hogy a pénzt visszaforgattuk a szakmába: ebből fizettük be annak az autónak (KIA Picanto) a kezdő részletét, amelyikkel - többek között - kijárok ellenőrizni a környéken ásott gázvezeték-árkokat. (Ez persze nem teljesen igaz, mert apósom is besegített.)

Mennyit kapnak mások? Arról, sajnos, nincsenek adataim, hogy Justizmord László mennyit kap adásonként az MTV-től, ezért máshol próbáltam meg tájékozódni. Az Alföldön - talán a nagy folyamszabályozási munkák örökségeként - mérnök úrnak szólítják a régészt. Próbaként meggugliztam a "mérnöki napidíj" kifejezést. A mérnökök lapján az alábbit találtam: "nemrég a külföldi beruházó osztrák tervezőjének mintegy 250 ezer forintos napidíj ütötte a markát, míg a hazai szakembereknek be kellett érniük ennek töredékével, alig több mint 30 ezer forinttal" (http://www.mernokujsag.hu/index.php?tkod=1344&ev=2004&szam=7&tcim=Komárom-Esztergom%20Megyei%20Mérnöki%20Kamara&honap=július&n=90).  

Lássuk a Portmax árlistáját (http://portmax.hu/arlista.html)

Oktatói napidíj
40 000 Ft / nap
Mérnöki napidíj
60 000 Ft / nap

A Mérnöki Kamara honlapja 122.000 forint - átlagos - vállakozói napidíjat javasol az irányító mérnök javadalmazására (http://www.mmk.hu/upload/pdf/MEDI2007.pdf). (A régész feltárást irányít.)

Senki ne háborodjon fel! Tocsik Márta óta tudjuk, hogy sok pénzt keresni nem szégyen. Talán az sem az, hogy a régészek a fentieknél lényegesen kevesebbet kapnak. Azt se felejtsük el, hogy a beruházó - ha nem is veri a fogához a garast - alaposan megnézi, mire adja ki a pénzét. Esetünkben például nem azt a céget választotta ki a termőföld eltávolítására, amelyiket mi javasoltunk, mert azt hitte, hogy spórolhat a dolgon. Azt is kérdezték már tőlem, hogy miért kell autót bérelnie a múzeumnak az ásatásra. (Azért, mert saját nincsen.) A régészeti napidíjba még soha nem kötöttek bele. Vajon miért?

Az alapállás tehát az, hogy a havi fix mellé évente néhány hétre még csomó pénzt kapunk. Alapállásban. Mostanában ugyanis elég rossz idők járnak ránk. Kormányunk és pártunk ugyanis úgy döntött, hogy a megyék helyét a régiók veszik át. Ezzel még nem lenne gond, ha törvényt hozott volna róla az országgyűlés. De nem hozott, ezért aztán kormányunk financiális eszközökkel akarja eldönteni a dolgot: a megyék lényegesen kevesebb pénzt kapnak a korábbinál - dögöljenek éhen. Elmélet és gyakorlat között azonban óriási a különbség! A megyei közgyűlés létszáma nem fog csökkenni, a képviselői fizetések sem olvadnak el a májusi nyárban. Viszont kevesebb pénz jut azoknak a megyei intézményeknek (kórház, iskolák, könyvtár, múzeum stb.), amelyeket fenn kellene tartani a régiókban is. A megyei múzeumi hálózatnak tehát kevesebből kell gazdálkodnia: évről évre nő annak az összegnek a mértéke, amelyiket a múzeumnak magának kell "kitermelnie", hogy kifizethesse a villanyszámláját. 2007-ben, amikor még mozik is bezárnak. A múzeumok pedig nem vehetik fel a harcot Rambó ellen. (Még ha volt is olyan múzeum, amilyekben pornófilmet forgattak. :))

Ebben a helyzetben a megyei múzeum nem engedheti meg magának, hogy kifizesse a napidíjainkat. A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága ugyanis - gondolom más intézményekhez hasonlóan - a fennmaradásáért küzd. Nem panaszkodom: jól teszi a gazdasági vezetőnk, ha a napidíjunkat a fenntartásra fordítja. Nem csak azért, hogy kevesebb embert kelljen elbocsátani, hanem azért is, mert a múzeumok "misszióját" tovább kell folytatni.

Hogy összefoglaljam a dolgot: nem azért lettem régész - és ma sem azért vagyok az -, hogy agyon keressem magam. Még egyetemista voltam, amikor az egyik felsőbb évfolyamos elment egy reklámügynökséghez szótagot számlálni, hogy eltarthassa a családját. A helyzet ma sem jobb.

Most elmegyek ebédelni.

Folyt. köv.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Kísérletet teszek

2007.05.12. 23:18 Keszi Tamás

Mostan kísérletet teszek

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása